Minden félelmem alaptalannak bizonyul egyenlőre, mert a Manó csont nélkül veszi az akadályokat az oviban. Igaz ehhez hozzá tartozik, hogy tüneményesek az Óvónénik meg az ovi is.
Szóval elkezdtük az ovit, és én rettenetesen izgultam, hogy milyen lesz. Fogja e szeretni a lánykám? Hogyan viselem én az elválásnak ezen formáját? stb... Kár volt..
Emma szereti. Varrtunk neki zsákot a saját jelével. Először azt hittem több a lelkesedésem, mint a tehetségem, de végül egész jó kis dara kerekedett ki belőle.
Mára már túl vagyunk, az első náthán is és jövő hétfőtől pedig dolgozom.
Ezzel együtt valószínűleg megint eltűnök egy időre, mert munka mellett örülök ha a mindennapokhoz marad energiám, de valószinűleg a kreatívabb énemet csak a munkahej szűkös keretein belül fogom kamatoztatni.
Majdnem elfelejtettem megmutatni a szülinapi tortát. Pedig nagyon örült neki:)
Nem ez lett a legszebb torta, amit életemben csináltam - legalábbis nem olyanra sikerült, amilyenre szerettem volna -, de az íze jó volt. Ezt onnan tudom, hogy hamar elfogyott:)
Mj.: A vakond sajna nem az én kezem munkája, de a többit én csináltam.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése